Vakvezető Kutyák Országos Világnapja

Nem csoda, mekkora sebességgel és biztonsággal közlekednek a vak emberek vakvezető kutyáikkal az utcán. A Vakvezető Triatlon eredményei igazolják, hogy vakvezető kutyáikkal még rövid távon is 6-7 másodperccel gyorsabban suhannak, mint fehér bottal.

Délelőtti gyülekező

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány nyárbúcsúztató programot tartott látóknak és vak embereknek a Margitszigeten. A Krekács Ervin csapatvezető hirtelen ötlete alapján „Boldogok” nevet viselő ötös a Csengeri Pista bácsi vezette „Diótörőkkel” mérkőzött fehérbotos, vakvezető kutyás közlekedésben, és nem kímélték egymást a kutyaugatás menedzselésben sem.

A versenyzők – Köbli Mónika kiképző személyében – egy élő akadály kerülésével teljesítették a kb. 60 méteres távot. Az első versenyszámot, a fehér botos közlekedést Krekács Ervin mellbedobással, 28 másodperces idővel nyerte meg, maga mögé utasítva Széll Sándort, a Diótörők sprinterét. Ervin olyan komoly utazósebességgel érkezett az élő akadályhoz, hogy kis híján a célig lendítette.

Ennek a fele sem lenne tréfa

A látók bekötött szemmel teljesítették a távot. Közülük kitűnt Nyíri Hermina, aki az aszfaltot nem is érintve simogatta a levegőt a fehér bottal, és pályatévesztés nélkül, fantasztikus, 36 másodperces idővel utasított maga mögé több rutinos fehér botos versenyzőt. A számot összesítésben a „Diótörők” nyerték. 

Hermina légies technikával suhant

A második tusát is ezen a pályán futották. A látók Dióval, a miskolci vakvezető kutyával az oldalukon indultak. A kategória győztese Csengeri Pista bácsi volt saját kutyájával, Joey-val.A 22,21 másodperces időt csak Ervin közelítette meg, aki Bogyó kutyájával 22, 99-cel hajszálnyival lemaradt. A kategória harmadik helyezettje Széll Sándor és Argó lett, 23,68-cal. A látók közül Tomcsányi István kiemelkedett a mezőnyből, 24,40-es időt ért el Dióval, ezzel övé a negyedik hely.

A leggyorsabb látó

A látók csodálkoznak, milyen sebességgel közlekednek a vak emberek vakvezető kutyáikkal az utcán. A triatlon eredményeiből kitűnik, hogy vakvezető kutyáikkal még ilyen rövid távon is 6-7 másodperccel gyorsabban suhannak, mint fehér bottal. A számot összesítésben a „Boldogok” nyerték, megelőzve a Dióval kevésbé boldoguló „Diótörőket”.  

A harmadik tusában a versenyzőknek minél több ugatásra kellett rábírnia Diót. A kutyaugatás menedzselés bajnoka a 40-et ugattató Szakáll Attila, ezüstérmes 35-tel Csengeri Pista bácsi, Nyíri Hermina 30-cal a harmadik.

Csengeri Pista bácsi elégedett a "Diótörők" eredményével

Ünnepélyes eredményhirdetés sem maradt el, a döntetlen igazságos volt és bundamentes. Az is jól jött, hogy rendezvényünk támogatója, a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó Job and Career Kft. ajándékcsomagokat ajánlott fel a csapatoknak. A Vakvezető Triatlont piknikkel zártuk a hatalmas platánfák alatt üldögélve, míg az ország minden tájáról idesereglett kutyák nagy sprinteket nyomtak körülöttünk.  

Ervin szabad estét adott a csapatának, hadd szusszanjanak a "Boldogok"

Fogadj örökbe egy vakvezető kutyát

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány nyári programjaiban sokan kipróbálták, milyen vakvezető kutyával közlekedni. Nem egy látó kisgyerek ekkor érintett először idegen kutyákat, ezért nagy tolongás közepette simogatták vakvezető és terápiás kutyáinkat a Mammutban, a Camponában és szerte az országban, a Margitszigettől Miskolc belvárosán át Bodrogkisfaludig. Nyári érzékenyítő tábort szervezetünk gyerekeknek, ahol megismerhették a fogyatékossággal élők nehézségeit és a segítő munkát végző állatokat, speciálisan képzett kutyákat és lovakat.
 
Miskolci és a fővárosi kiképzőiből álló csaptunk célja, hogy évente tizenkét vakvezető kutyák képezzen ki. Mire egy vakvezető kutya két éves korában munkába áll vak gazdája mellett 2011- es áron 1,5 millió Forintjába kerül az Alapítványnak. Állami támogatás híján saját erőforrásaiból meríthetünk, ezért útjára indítottuk „Fogadj örökbe egy vakvezető kutyát!” programunkat. Támogatóink körébe várjuk magánszemélyek, közösségek, cégek jelentkezését.
 
Alapítványunk egyeztetést követően részt vesz vakvezető kutyáival támogatói rendezvényein. Találkozóink célja, hogy az örökbefogadó magánszemélyek, közösségek és cégek közös programok alkalmával megismerkedjenek látássérült személyekkel és vakvezető kutyáikkal. A játékos vakvezető kutyás feladatokkal a látókat arra is inspiráljuk, hogy megismerjék a látássérültek életét és ne érezzék őket annyira más embereknek.
 
A program számlaszáma: OTP Bank 11734004-20494108

A "Fogadj örökbe egy vakvezető kutyát!" programról érdeklődhet: www.barathegyisegitokutya.hu
  

A Margitszigeten a kisállatkert közelében lévő réten találkozunk 2011. augusztus 27-én, szombaton. 10 órától 12-ig várjuk a játékos feladatokra és kikapcsolódásra vágyó kutyabarátokat.

A program: ügyességi feladatok bekötött szemmel, vakvezető kutyákkal.

2-3 fős csapatokban látók és vakvezető kutyások együtt játszhatnak. A látók bekötött szemmel ügyeskedhetnek Frodóval és Dióval, a két vakvezető kutyával, a többiek saját vakvezető kutyáikkal. Aki már tudja, hogy csapattal érkezik, kérjük, írja meg nekünk. Alkalom lesz a kutyasimogatásra és a beszélgetésre kutya kiképzőkkel és azokkal, akik szinte egy lépést sem tesznek vakvezető kutyájuk nélkülük. A csapatverseny első három helyezettjének ajándékcsomagot adunk a Job and Career Kft. támogatásával.

Beugró nincs, a program ingyenes. 12-13.00 között piknik a szabadban.

Alapítványunk a nyár elején Örökbefogadói Programot indított azzal a céllal, hogy minél több igénylő juthasson vakvezető kutyához. A margitszigeti program Örökbefogadó Nap is egyben, melyre eddigi adományozóinkat és az érdeklődőket egyaránt várjuk, a programról bővebben: http://www.barathegyisegitokutya.hu/?item=34

Látássérült személyek részére találkozási pont:

9.15-kor indulunk közösen a Jászai Mari térről, a 4-es, 6-os villamos megállójából. Gyalog megyünk át a Margit hídon, mert a villamos még nem áll meg a sziget megállójában.

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Kérdéseitekkel forduljatok hozzám:

Berta László

berta.laszlo@barathegyisegitokutya.hu

20 8 519 819

Sodó Naplója

Két hetet töltöttem el Miskolcon Mezősi Tamás alapítványában, Nyiriné
Marcsi oktató társaságában, hogy én is vakvezető kutyussal rendelkezzem, és önállóan tudjam megoldani mindennapjaim nehézségeit. A Baráthegyi Vakvezető és Segítő kutya Iskola Alapítvány dolgozói közvetlenül, önzetlenül fordultak felém. Folyamatos odafigyeléssel és teljes átéléssel telt ez a két hét Sodó névre keresztelt vakvezető kutyusommal. Mindarra megtanítottak, amire szükségem lesz az önálló közlekedésben.

Sodó határozott és önzetlen. Segítő kezet nyújtó baráttá vált. Ma már nyugodtan teszem ki a lábam, és egy pillanatra sem fordul meg a a fejembe, mi vár rám. Tudom, ott egy társ mellettem, akire számíthatok, akiben megbízhatok.

Ezzel a rövid levéllel szeretném megköszönni és hálámat kifejezni mindazért, amit tettetek értem.

Szőts Balázs Bonyhádról

A "Fogadj örökbe egy vakvezető kutyát!" programról itt olvashat: http://www.barathegyisegitokutya.hu/?item=34

Mázli naplója

Az első randin Mázlival én fáradt és kicsit hisztis voltam. Csak annyira üdvözölt, amennyit szerinte az illem megkívánt, emlékszem azért a hideg, nedves orrocskájára. Az útvonalat (legalábbis akkor úgy éreztem), kötelességszerűen csinálta, vezetett, mert akkor ezt várták el tőle, aztán a búcsúnál sem volt különösebb közeledés.

Másodszor lakhelyem közelében, egy latyakos téli napon találkoztunk, akkor már sokkal jobb volt az eredmény. Meghívtam őt és kiképzőjét, Nyíriné Marcsit a lakásunkra, és akkor kezdődött a szerelem, az én részemről mindenképp.

Mázli csak az ideköltözését követő pár hét múlva „engedett fel” igazán, amikor egyik reggel felmászott az ölembe, azt hiszem, nála akkor jöhetett el az irántunk való elkötelezettség pillanata, addig előző gazdija után vágyakozott, de természetesen a látszólagos jókedvet fenntartva.

Értékelem Mázli alkalmazkodóképességét, nagyra becsülöm az „emberkölyök”, vagyis a kislányomhoz való kötődését. A szeretetet épp úgy falja, mint az ételt, bár az előbbit kamatostól viszonozza kézcsókkal meg kétkezes pacsikkal. Egy egész óvoda kedvence, a gyerkőcök nagy gyengéi, nekik sohasem tud ellenállni, legyen bármennyire fáradt, bár Mázli nem ismeri ezt a fogalmat, hogy „fáradtság”.

Egy reggeli sétánk alkalmával, mikor Titit, a kislányomat vittük az óvodába. Összefutottunk egy ovis társsal, és a lányom velük ment tovább, én meg vártam, hogy Mázli dolgát végeztével visszatér hozzám, ahogy mindig szokta, behívás nélkül. Vissza is jött egy másik anyuka kíséretében, aki közölte, hogy Mázli rendesen bekísérte a lányomat az oviba, még akkor is, ha én nem mentem vele.

A "Fogadj örökbe egy vakvezető kutyát!" programról itt olvashat: http://www.barathegyisegitokutya.hu/?item=34

Frodó 1 éves labrador kan, Pécsről  került hozzám Érdre. Eddig nevelőgazdánál volt, akinek ezúton is gratulálunk a sikeres munkához. Frodó rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott kutya, csak egy valami tudja e harmóniát felborítani: a galambok. Úgy gondolja, hogy az ő feladata a Földet megtisztítani tőlük. A kiképzése elkezdődött és ő lelkes tanítványként tanul. Frodó kiképzése eltér az eddig alkalmazott módszerektől, mivel lelendő gazdájának bal keze izomgyengeség miatt képtelen a kutyát megtartani. Ezért jobb oldalra kell őt képezni, amely kezdetben komoly nehézségeket okozott Frodónak. Június közepén már az érdi óvodában jártunk, bemutattuk a vakvezető kutyák és a vakok világát. Erről videó tekinthető meg a Főállású Angyal pályázaton belül az „Angyali szemek” projektben.

A "Fogadj örökbe egy vakvezető kutyát!" programról itt olvashat: http://www.barathegyisegitokutya.hu/?item=34

Reméljük, hogy jövőre találkozunk, még több helyszínen és még többen. Addig is kérjük, támogasd a vakvezető kutyák képzését adód 1%-ának felajánlásával:

Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány

Adószámunk: 18449149-1-05

További információ az alapítvány munkájáról: www.barathegyisegitokutya.hu és a bloggal kapcsolatban: barathegyi.media@gmail.com 

Első alkalommal történt, hogy az ország négy helyszínén összehangolva a rendezvényeket ünnepeltük meg a Vakvezető Kutyák Első Országos Világnapját a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány kezdeményezésére. Április 27-én Budapesten, Miskolcon, Székesfehérváron és Debrecenben szép számban gyűltek össze kutyák, gazdáik és az érdeklődők. 

A fővárosban a Vakok Iskolájában sok kisgyerek kipróbálhatta, milyen a vakvezető kutyás közlekedés az alapítvány vezetője, Mezősi Tamás irányításával. A gyerekek kutyasimogatás közben kérdéseket tehettek fel Tamás kutyás segítőinek, Kovács Líviának és Krekács Ervinnek.

A világnap alkalmából a Látássérült Állampolgárok jogaiért Mozgalom (LÁJM) pikniket szervezett a Városligetben. Eljöttek vakvezető kutyák, gazdáik és családtagok. A bemutatkozás után Czikora Róbert, a LÁJM alapító tagja beszélt a mozgalom eddigi eredményeiről és elmondta jövőbeli terveket.

Vendégünk volt Kóti Rita, aki kamerával érkezett és sokat forgatott, mert dokumentumfilmet készít egy vakvezető kutya és gazdája hétköznapjairól. A városligeti piknik jó alkalom volt arra is, hogy a beszélgetés után elinduljunk, és megmozgassuk négylábú segítőinket.

A világnap eseményeiről többek között beszámolt a Blikk, a Metropol, a hvg.hu, a Zalai Hírlap.

Vincze Zsuzsanna szervező beszámolója:

"Tegnap, annak ellenére, hogy igen csak fájdalmas a járás számomra, izgatottan, és boldogan sétáltam fel a városba Rumival, és a hobbikutyámmal, Ann-el, hiszen elsősorban ünnepelni mentünk. Ünnepelni és kifejezni a tiszteletünket a vakvezető kutyákkal szemben, hiszen minden egyes nap fáradhatatlanul megkönnyítik, segítik az életünket. Ki más lenne képes arra, amire Ők? Egy ember biztosan nem.
A Csokonai Színház előtt találkoztam a barátnőmmel, Kónya Judittal és Bogival, a vakvezető kutyájával. Együtt indultunk tovább a Fórum Bevásárló központ felé, közben pedig felidéztük a kutyáinknak köszönhető élményeket, és néhány vicces pillanatot a sok közül.
A helyszínen már várt ránk egy másik barátnőm, aki nagy rajongója a vakvezető kutyáknak, és azoknak az elhivatott, lelkiismeretes embereknek, akik sokszor fáradtságot nem ismerve képzik őket. Ő, Hajni, minden vakvezető kutyás rendezvényre, eseményre eljön velem.

Eleinte, azon kívül, hogy alaposan megnéztek minket, úgy tűnt, hogy nem számíthatunk túl nagy érdeklődésre, de végül megtört a jég, amikor egy kisgyermekes anyuka odajött hozzánk. Azalatt a két óra alatt, amíg ott voltunk, sok fontos kérdést feltettek nekünk, amiket megválaszoltunk, vagy éppen demonstráltunk is. Míg a szülőkkel, felnőttekkel, fiatalokkal beszélgettünk, a gyerekek nagyon élvezték a kutyasimogatást, és vidáman kacagtak fel, amikor kaptak egy-egy kutyapuszit a kezükre.

Idő közben a Debrecen Televízió néhány munkatársa is megérkezett. Amíg én tájékoztattam a riportert, és megválaszoltam a kérdéseit, addig Judit a civil érdeklődőkkel foglalkozott. Rengeteg felvételt és fotót készítettek rólunk. Majd a Hajdú-Bihari Napló munkatársai is megérkeztek. Mindketten régi ismerőseim, hiszen 3 évvel ezelőtt ők kísérték végig a közlekedésbiztonsági vizsgánkat Rumival, ami az első sajtómegjelenésünk volt.
Miután az utolsó érdeklődő is elment, úgy döntöttünk, hogy sétálunk még egy kicsit a belvárosban, hogy minél többen lássák ezen a napon, hogy a vakvezető kutya mekkora segítség a látássérült ember számára. Jó ötletnek bizonyult a séta, hiszen többen is feltettek egy-egy kérdést a vakvezető kutyákról. A legmeglepőbb az volt, amikor egy kisfiú vidáman felkiáltott, hogy „Nézd! Vakvezető kutyák!”. Sok felnőttnek fogalma sincs, hogy milyen munkát lát el éppen a vörös hámot viselő kutya, de az a kisfiú tudta, pedig - miután megkérdeztük- nincs a családjában, a környezetében egyetlen látássérült ember sem.

Nagyszerű érzés volt Judit, és az én számomra is, hogy sok ember kíváncsiságát kielégíthettük, ezzel megnyerve a szimpátiájukat. Nagyon büszkék voltunk, hogy mi képviselhettük a Baráthegyi Alapítványt Debrecenben, ezen a számunkra kiemelkedően fontos világnapon, amiről az elmúlt években csak egymás között emlékezhettünk meg."
 

A Dehír és a Haon is tudósított az eseményről.

Demján Vera, segítő kutyák képzésével foglalkozó szakember így látta ezt a napot:

„Tudtuk, hogy a kutyák és a gyerekek különös vonzalomban élnek egymás mellett. Általában minél nagyobb termetű egy kutya, és minél kisebb egy gyerek, annál nagyobb a szerelem.

 

Videó és képgaléria is megtekinthető a Borsod-online tudósítása mellett.

Varga Szabolcs, a fehérvári rendezvény szervezője blogjára képeket is feltöltött.

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány vakvezető kutyákkal és más segítő (mozgássérült segítő, siketeknek jelző, epilepsziaroham-jelző) kutyákkal segíti a fogyatékossággal élő emberek életét. Terápiás kutyáik pszichoterápiás és fejlesztő munkákban dolgoznak.

Az alapítvány kezdeményezésére az ország több pontján megünnepeljük a Vakvezető Kutyák Első Országos Világnapját. Az országos rendezvény életre hívásával elsődleges célunk az ismeretterjesztés. A társadalom keveset tud arról, hogy a vakvezető kutya a leghatékonyabb közlekedési lehetőség azon látássérült emberek számára, akik aktív életet akarnak élni. Ezen kívül felhívjuk látó embertársaink figyelmet arra, hogy mi és hogyan illik, hogyan helyes viselkedni az éppen munka közben útjukba kerülő vakvezető kutyákkal, pl. nem szabad étellel kínálni őket, ahogy a buszvezető orra elé sem szoktuk szendvicset emelni, amikor áthajt egy útkereszteződésen.